A templomot román stílusban építették, s említése már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, igaz ugyan, hogy nem a mai névalakban. Később gótikus stílusban átépítették. A ma is látható épület egyhajós, megközelítően keletelt. Homlokzati tornya előreugrik, falait lizénák, párkányok díszítik, melyek egyúttal újabbkori eredetét is jelzik. A templomfalak egyszerűek, tagolatlanok. Déli oldalán kőkeretes román ablak és napóra, a szentély keleti falán gótikus rózsaablak található. Az egyenes záródású szentély keskenyebb a hajótól, tetejének gerincvonala is alacsonyabb. Észak felől párkányos falkialakítású sekrestye kapcsolódik hozzá. A hajó eredetileg kétboltszakaszos volt. Helyét a barokk pillérek mutatják, melyekre ma a részben deszkázott síkmennyezet ferde helyzetű tartógerendái támaszkodnak. A fagerendáknak térformáló szerepük is van. Kihajló mellvédű barokk karzatát két erőteljes pillér tartja. A szentély félköríves oldalívvel kapcsolódik a hajóhoz, pillérei középkoriak, festés nyomaival. Középkori falkép maradványai kerültek elő a szentély zárófalán is. Megmaradtak a gótikus boltozat gyámkövei is, ma csehboltozat fedi.
