A falu története
A község környéke a bronzkortól lakott, és honfoglalás kori leleteket is feltártak itt. A település a középkorban a Vásáros-Terjén nevet viselte; az utótag bizonyára a honfoglaló Tarján törzs emlékét őrzi. A település vásártartási joggal rendelkezett és városi kiváltságokkal bírt. Az oklevelek 1283-ban említették először. A helység 1506-ban Terjéni Radnóthy György birtoka volt, a XVI. század közepétől pedig a török fennhatósága alatt állt. A hódoltság után, 1686-ban gróf Zichy István nyerte adományul. Az 1715-ös összeírás 5 magyar és 11 szlovák, az 1720-as pedig 12 magyar és 16 szlovák háztartást említett itt. Érdekesek a környék dűlőnevei: az egykori Akasztóhegy neve arra utal, hogy bitófa állt ott, amíg a középkori település pallosjoggal bírt. (Zsigmond király 1400-ban adományozott pallosjogot az itt birtokos Terjéni Péternek és rokonainak.) A Barátszurdok helyén hajdan páloskolostor volt. A Peres-dűlő neve onnan származik, hogy 1848 előtt a herencsényiek és a terényiek között per folyt a tulajdonjogáért. Terényt ma körülbelül fele-fele arányban lakják magyarok és szlovákok. A Terényhez tartozó Kiskérpusztán töltötte gyermekkorát Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas biokémikus. Tiszteletére emlékparkot alakítottak itt ki.
|