|
A falu története
Az Árpád-kori település, amelynek neve egykor Zerdahely volt; mai nevét akkor kapta, amikor Károly Róbert Széchenyi Farkasnak, a Széchenyi család osének adományozta a falut. 1585-86-ban Hasszán szécsényi szandzsák bég hűbérbirtokai közé tartozott. Később elpusztult és még az 1715-1720. évi összeírásokban sem fordul elő. Az 1770. évi úrbéri lajstromokban két helységként szerepel. Alsó- és Felső-Szécsénke néven s ekkor Fülöp János, Fekete András, Zsembery Márton, Párnitczky András, Mihályi Ignácz, Siposs János, Bolgár László, Dóka Ferencz, Kolozsányi András, Fülöp Sándor és Ferencz, továbbá Széchényi Ferencz voltak a birtokosai, akkoriban legalábbis részben németek lakták ezen helységeket.
1799: "Szécsénke. Alsó, Felső Szécsénke. Elegyes magyar, és tót faluk Nógrád Vármegyében, földes Urok Zsembery Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Betskének szomszédságában, mellynek filiáji; határbéli földgyeik jól termők, dohánnyai középszerűek."
1826 táján a Sembery család, majd utána Baloghy László. 1911-ben Balás Lajos rozsnyói püspök volt a legnagyobb birtokosa. Idetartozik Tölgyes-puszta (azelőtt Dubina-p.)
1851: "Felső-Szécsényke, német-magyar falu Nógrád vmegyében, 401 kath., 40 evang., 34 zsidó lakossal, kik dohány termesztéssel keresik élelmöket. Synagóga. Földes ura Baloghy László. Utolsó posta Rétság."
A falutól északra fekszik a 349 méter magas, Cserhát nevű domb. Erről kapta a hegység a nevét, mely cserfákkal borított magaslatot jelent. |