|
A falu története
A falu nevében az Ipoly előtag magától értetődően a folyó közelségére utal. Ez a tény sok tekintetben meghatározza a falu múltbeli történetét, de jelenbeli életét és lehetőségeit is. Azért fontos ezt hangoztatni, mert akár címeralkotó motívumként is megjelenhet a folyó ábrázolása. Az Ipoly személynév egyes nyelvészeti források szerint egyébként a Hippolit régi magyar alakváltozata, amely a görög, mitológiai eredetű Hippolütosz név latinosított formájából származik, jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó. Tóth Imre, a bernecebaráti születésű nyelvész, a Ipoly menti palóc tájszótár szerkesztője közlése szerint a népi emlékezetben az "Ipó" jelentése: "öreg víz". A Vece utótag szláv eredetű szóból származik. Jelentése: kis falu, falucska. Megjegyzendő, hogy egy más forrás épp az Ipoly-völgye szlovák neveit vizsgálva azt állapítja meg, hogy a Vece név magyar eredetű.
A település első írásos említését 1285-ből ismerjük, mikor Huntffy Demeter birtokolta.
Valahol Balog, Vece, Inám, Patak és Dejtár közt volt egy Kalade nevű település. Birtokosa a Kaladey, később Csitárinak nevezett család volt. Ennek szomszédjaként említik 1347-ben "villa Vesce" falut.
1400-ban említik az ipolybalogi határjelek között az "Balogh-Vechze", valamint a "Vechze-Nagfalva" utat.
1498-ban Szapolyai István nádor parancsából a sági /Ipolyság, ma: ©ahy, Szlovákia/ konvent Szobi Mihály azon kérelmére, hogy a királynak nagyoroszfalvi jobbágyai a vecei /Ipolyvece/ határban károkat és foglalást követtek el, törvénybe idézte a királyt.
Az 1552-es esztendő nem csupán a közeli Drégely, hanem az egész környék életét megpecsételte. Hős várvédői élén Szondy György elesett, s nem volt kegyelem a környéken élőknek sem. A megpróbáltatások során a falu népessége elpusztult, illetve elmenekült. A százötven éves hódoltság után lassan indult újra az élet. Az elvadult földek megműveléséhez munkás kézre volt szükség. Ezért érkeztek a térség legtöbb falujába - így Ipolyvecére is - a Felvidékről érkező szlovákok.
A török veszedelem, majd a Rákóczi-szabadságharc ütközetei és járványai utáni élet adatait vette számba az 1715. évi összeírás. Összesen 17 jobbágy és 5 zsellér családot találtak.
A szántóföldjük összesen 211 köböl, melyből 4-14 köbölnyi jut egy családra, irtványföldjük 89 köböl (3-16 köböl családonként) és rétjük 72 kaszás (2-4 kaszás családonként) van.
II. József uralkodásának idején egy katonai szempontokat szem előtt tartó országleírásból ismerhetjük meg a XVIII. század végének faluképét. A falu népességére, a házak számára vonatkozóan sajnos nincs adatunk. A szomszédos településektől való távolságnál Balogot említik, hová egy fél órás út vezet. Szilárd téglaépületek közt csak a templomot jelzik. Az erdeje vegyes, a rétek többnyire vizesek, az utak rosszak. A település egy enyhén emelkedő hegyen fekszik.
|