|
Látnivalók
Római Katolikus templom
 A templom román stílusú szentélye a XIII. században épült, majd a XIV. század során bővítették. A gótikus diadalív és az északi ajtó előcsarnoka még 1801-ben is állt. Az 1700-as évek elején jól felszerelt templomként szerepel, míg 1767 és 1829 között kis tetőtornyát említették. 1801-ben bővítési tervet készítettek, majd hajóját 1852-ben bővítették. Ekkor tornyot is építettek hozzá. A több szakaszban épült templom keletelt, egyhajós. Előreugró homlokzati tornya vízszintes és függőleges falsávokkal tagolt, a templomfalak díszítés nélküliek. Szentélye patkó alakú, északi oldalához sekrestye kapcsolódik. A szentély falában két román ablak, az északi hajófalban gótikus ajtókeret helyezkedik el. Belső tere síkmennyezetes, karzatát két pillér tartja. A padló mozaiklapos, melyet közvetlenül az eredeti, négyszöges téglával burkolt járószintre helyeztek.
Nepomuki Szent János szobor
 A szobor a XVIII. században készült, barokk stílusban. Az igényesebb kivitelű, jó állapotú alkotás alul kiszélesedő talpazaton áll. A talpazat 162 centiméter magas, 80 X 80 centiméter keresztmetszetű, tagolt fejezettel ellátott, előoldalán kartus látható. Anyaga puhább mészkő. A szobor magassága 140 centiméter, festett, a szent nagyméretű keresztet tart, feje felett csillagokkal díszített glória. Keményebb mészkő anyagának köszönheti, hogy a szobor részletei is megmaradtak eredeti állapotukban. A korábbi falkerítés helyére 1979-ben alacsony beton-, kő anyagú támfalat építettek a talpazat köré.
A Palócok Vigyázó Keresztje
 Újabb keletű látványosság Herencsényben a Palócok Vigyázó Keresztje. A 2005 nyarán felszentelt kereszt a falu feletti Gyürki-hegyen áll egy barlangkápolnával a tövében. A 2007. évi felavatásakor elől a lovasok haladtak. A 12 fős huszárbandériumot lovagok, honfoglaláskori lovasok követték. Utánuk következtek a felszentelésben részt vevő papok, majd egy nyolc magyar szürke ökör által vontatott, s virággal feldíszített honfoglaláskori szekéren érkezett a 12 méter magas kereszt. A kereszt után vonultak a herencsényiek, majd a palóc falvakból érkezett búcsúsok. A misét Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta, s ünnepi beszédet mondott Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke, és megyénk képviseletében Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat elnöke. A jeles eseményt megtisztelték jelenlétükkel a magyarországi és szlovákiai egyházi és társadalmi személyiségek, országgyűlési képviselők, európai parlamenti képviselők. A mise során a palóc falvak népviseletes küldöttei egy - a községükből hozott - marék földet helyeztek el a kereszt tövéhez. A kezdeményezők a kereszt állításának célját felhívásukban fogalmazták meg: "Mi palócok a 20. század kataklizmái következtében két ország végvidékének nehéz sorsú népévé váltunk. Nincsenek gazdasági sikereink, falvaink lakossága elöregszik, fogy. Csak egyben vagyunk különbek környezetünknél: állhatatosságunkban, hitünk, szokásaink őrzésében. Fogjunk össze, és mutassuk meg, hogy a Jóisten egyesítő erejével felül tudunk emelkedni nehézségeinken."
Középkori Haraszti falu temploma
 Haraszti községet 1290 körül említették először az oklevelek. Nem ez volt az egyetlen Herencsény-közeli település, mely a századok folyamán elpusztult. Az ugyancsak Herencsényhez tartozó Liszkópusztát Alsóliszkó néven 1395-ben és 1439-ben még önálló településként jegyezték fel a krónikák. Ezek a települések elpusztultak a török hódoltság alatt.
Az építészeti részletek alapján a haraszti gótikus stílusú templom a XIV. században épült, Nem lehet megállapítani, hogy mióta nem használták egyházi célra. A XVIII. század során dongaboltozattal állították helyre, a Prónay család rövidebb ideig evangélikus házikápolnának használta. A puszta 1799-ben Herencsény római katolikus fíliája, míg 1854-től magtárnak használják. A napjainkban üresen álló kisméretű, egyhajós, torony nélküli templom megközelítően keletelt. Az északi hajófalban csúcsíves, befalazott ajtókeret látható, mai bejárata a szentély felől nyílik. A belső tér dongaboltozatos, a szentélybejárat felett fiókboltozatos kialakítással. Diadalíve gótikus, kváderkövekkel bélelt, élszedett, pilléreiben egy-egy kisméretű fülke van kiképezve. A '90-es évek végén újították fel az épületet.
A helyi szóhasználatban csak török templomként említett épület történetéhez egy érdekes legenda is fűződik. A helyi hagyomány szerint az egykori haraszti falu templomát a veszedelem közeledtével el akarták rejteni az ellenség elől, hogy ez ne váljon ágyúcsővé, hasonlóképp sok társához. A legfőbb rejtekhelynek a közeli kutat találták. Itt is volt századokon át, csak időnként emlegették az öregek a harangokat, mígnem az egykori földbirtokosa elhatározta, hogy kiszedi onnan a nevezetes harangokat. Nyolc pár ökröt, s számos lovat hozott, s már-már úgy látszott, hogy erőfeszítéseik sikerrel jártnak. A jószágok nekifeszültek, s már látták a harangokat, mikor a földesúr a még nagyobb igyekezetre biztatva embert és állatott, elkáromkodta magát. Ennek hatására a harangok ismét lezuhantak a mélybe, hogy soha többé ne lássa őket senki. Mondják, hogy hét évente tisztulnak, s ilyenkor lángot vetnek. A falu idős emberei még emlékeznek a kút helyére. Mesélik, hogy gyakorta ittak a kővel kirakott kút friss vizéből, mára azonban már a helye sem látszik.
Az 1967-ben végzett ásatás sok tekintetben tisztázta a templom történetét. Érdekességként említik, hogy fehér agyagedények is felszínre kerültek, melyekben baromficsontok voltak. A csontok, mint építési áldozatok kerülhettek a föld mélyére. Az épület környezetében talált embercsontokból viszont arra következtethetünk, hogy egykoron temető lehetett körüle. A szentély alatt egy két méter mély gabonavermet találtak. Ennek tényét korabeli források is megerősítették, melyek szerint a kurucok ideje alatt tárolták itt a gabonájukat a falu lakói.
A Herencsényi Fonó
Herencsényi Fonó a palóc hagyományok bemutatása, felelevenítése érdekében megvalósított intézmény. Falumúzeum és közösségi színtér egyben, hol az érdeklődők a helyi hagyományokkal is megismerkedhetnek.
A vendégváró kemence
Herencsény közepén a szabadtéri színpad és a sportpálya mellett kialakított park dísze a vendégváró kemence, az ünnepségek egyik fő látványossága.
Az Arethusa-forrás
Ha Herencsényből Liszkópusztán keresztül keressük fel a helyiek által "Források" néven ismert védett területet, az Arethusa nevű forráshoz jutunk. Ez a szép mitológiai elnevezés nem a nép ajkán született, ezért a mindennapi életben alig használatosak. A forrás környéke már régóta kedvelt kiránduló- és táborozóhely. Valószínű városi cserkészek táborozhattak az erdőszéli tisztáson és tőlük származik a forrás elnevezése is (Arethusa görög nimfa volt, akit Artemis, másként Diana, a vadászat istennője Ortygia szigetén forrássá változtatott azért, hogy megmentse egy isten szerelmétől.) Ha kora tavasszal megfelelő időben látogatunk el a forráshoz és szerencsénk van, a tarajos gőtével és a foltos szalamandrával is találkozhatunk.
Gróf Bethlen István emléktábla
Ebben a községben talált menedéket Magyarország Miniszterelnöke 1944. július és október között a német megszállók elől.
|
