|
A falu története
A település nevének eredetét illetőleg több változat is ismert. Egy forrás szerint a régi magyar herécs vagy herencs szó származéka, ami keserűgombát jelent, s főleg csak a Dunántúlról ismert. A másik magyarázat szerint a név a szláv eredetű, torma jelentésű chenbiane szóból származik, míg egy harmadik magyarázat úgy tudja, hogy a fazekas jelentésű tót hrencsár szó lehetett az alapja.
A falu első írásos említése 1303-ből származik egy birtokadományozási oklevélből, melyben Herencsényi Tamás elzálogosította a faluhoz tartozó Haraszti birtokrészt Haraszti Tamásnak. Később az esztergomi érsek, majd a Rhédey-család birtokolta. A XIV. század első felében Szécsényi Tamás vajda a birtokosa, ki néhány családot letelepített a templom védelmében. Hihetőleg az ő emlékezetét őrzi a Vajdafalu településrész elnevezése. 1484-ben a Rhédei család volt a földesura. A hódoltság korában Herencsény is török kézre jutott. 1546-ban Kilics tímár volt birtokosa, s 1549-ben 11 portát írtak össze a faluban. 1559-ben a budai szandzsákhoz tartozván Hudaverdi tímár birtoka volt, de 1580-ban már Musztafa bin Abdullah és Ali Díván voltak a település hasznának élvezői. 1598-ban Szokolyi Péter birtokában találjuk. A XVII. században ismét a török hódoltsághoz tartozott és 1633-34-ben a váci nahije községei között találjuk, négy adóköteles házzal. A török uralom alatt Herencsény népessége nem pusztult, vagy menekült el teljesen úgy, mint sok környékbeli település. Ez a tény minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a falu megőrizte palóc hagyományait.
1715-ben 17, 1720-ban 18 magyar háztartását írták össze. 1740-ben a Ráday család, az 1754-55. évi összeírás szerint pedig Keresztúri Pál, ifj. Keresztúri Pál és János, továbbá Kanyó Mihály voltak itt birtokosok. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Roth Tamás, Ráday Gedeon, Komjáthy Abrahám, Sréter György árvái, Fáy Sámuel és gróf Berényi Tamás voltak az urai.
1799-ben ezt jegyezték fel a településről: "Herentsény. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Bodontól nem meszsze, mellyhez földgye hasonlító."
1826-ban gróf Teleki László utódai, Gyürky Gábor örökösei és Vattay György voltak a tulajdonosai, majd gróf Teleki Tibor, Nedeczky László, Negro Adolf, Kiszner Zsigmond, Schoenberg testvérek és Schwarz Simon voltak a nagyobb birtokosai.
1851 "Herencsén, magyar falu Nógrád vmegyében: 792 kath., 24 evang., 5 ref., 39 zsidó lakossal. Kath. paroch. templom. Tágas határja sok javakkal megáldatott, de a hegyekről lerohanó sebes záporok miatt sokat szenved. Földes urai gr. Teleki László örökösei, Gyürky Gábor maradéki, Vastay György. Utolsó posta Balassa-Gyarmat."
Egy 1911-es forrás szerint: "A községben Kiszner Zsigmondnak és a Schoenberg testvéreknek van csinos úrilaka. A Haraszti-pusztán levő úrilak Nedeczky Lászlóé és az övé a régi evangélikus templom is, mely azonban ma már gazdasági épületül szolgál. A róm. kath. plebánia 1673-ban már fen állott; a templomot 1852-ben nagyobbították meg és látták el toronynyal. A községben gőzmalom és mezőgazdasági szeszgyár van, a határban pedig kőszénbánya. A gőzmalom, a tégla és cserépverő, valamint a föltárt kőszénbánya a Schoenberg testvéreké. E községhez tartoznak Kutassói-puszta, mely 1265-ben a Rátót nemzetség birtoka volt és az ágasvári uradalomhoz tartozott. Alsóbikk, Alsóliszkó, mely 1395-1439-ben önálló helységként szerepel, Biktó-puszta, Felsőbikk, Felsőliszkó, Haraszti, melynek helyén egy elpusztult helység nyomaira akadunk; a templom alapjai s egyes épület-maradványok itt-ott ma is előbukkannak. Idetartozik még Nagyszőlő és Szarvastó-puszta."
A forrásban említett szénbányára vonatkozóan már a 1860-as évek elejéről vannak adataink. 1892-ben a bánya tizenkét munkást foglalkoztatott. A kitermelhető szén vastagsága azonban nem kínálta a nagyüzemi művelés lehetőségét. A kitermelést 1939-ben szüntette be a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.
|